A nevem Joós István, és több botrányosan “macsó” cikket írtam az elmúlt években, amikről a leplet ezennel lerántva jelentem be, hogy lelkem legmélyén igenis feminista vagyok.

Hogy furán hangzik egy férfitól? Igen, minden bizonnyal… Valahogy úgy értem ezt most mint Kennedy annak idején, hogy ő berlini. Feminista vagyok. Talán a szivar teszi, de meg kell ezt most írjam. Szivar-meditációnak is nevezhetjük ami zajlik, mert nagyon ritkán szívok, és mivel nem vagyok hozzá szokva, így erős hatása van. Feminista vagyok. Ma jöttem rá, itt a teraszon, telihold alatt ülve.

Feminista vagyok, mégpedig a legkeményebb fajtából: meggyőződéses.

Meggyőződésem, hogy a világnak TÖBB feministára van szüksége. Mert igenis meg KELL ezt a harcot vívni, ki KELL állni, Nőként, jogokért, magukért, szeretetért és a világért, egyre többeknek.

Több feminista kell, sőt sokkal és minél hamarabb – de ha bizonytalan vagy ebben, akkor azonnal hagyd abba!

Tudom hogy ellentmondásnak hangzik, de egyszerre igaz a kettő. Lenyűgözően, kihagyhatatlanul, meghatározóan fontos a feminizmus megítélésem szerint, minden nő életében, meg KELL a személyes szabadságharcot vívni, át KELL rajta menj – tömegek értenek félre, soha nem mondtam, hogy nem. Hanem épphogy igen, és TEDD, mert a minták rabságából másképp magad ki nem tépheted! Amit én ehhez még mondok annyi, hogy a feminizmus is korszak csak. Ahogy előtte a pasiknak bedőlő naiv idealizmus elmúlt, úgy a feminizmus is korszak, ami valódi, igaz, fontos és értékes sőt valóságosan kihagyhatatlan, de… VAN utána tovább. Csak ennyit mondok. Hogy nem “végső megoldás” ez sem – veszélyes bármit annak látni.

És nem azért mondom, mert erről ábrándozom, gyenge férfiként, hogy nők a feminizmusból túllépve végre újra velünk foglalkozzanak, hanem mert nők tömegei osztották velem a személyes életútjukat meg, és mind egyértenek abban, hogy a szabadság valóban fontos, valóban kivívható, a nő a vágyott biztonságot és sikert elérni csakugyan képes – de elképesztően nagy az ár, amit fizet, mert ez az ár a magány.

Sok százak egybehangzó saját élménye, hogy a feminista harcos, tehát férfiasan működik. Másképp ugyanez: NEM nőies, tehát a világ sem kezeli akként, és magát is egyre kevésbé tapasztalja annak. Ez van. Továbbá még az is, hogy az amazonnak – a feminizmus ideáljait élő nőt hívom így – szeretői szoktak lenni, de kapcsolata nem, kivéve lágy és érzékeny férfiakkal, akikre viszont férfiként nézni lesz nehéz. Még senkit nem láttam, akinek tartósan működött volna. Kivéve elképesztően nagy sztárokat, mint például Madonna, mert őt tömegek figyelme élteti, tömegek hőseként szalad, vív, kardoz és öl, mert ő megteheti, mert mások bajnokának tapasztalja magát, amiből folyamatosan erőt nyer. Neked nem fog menni. NEM mert bénább volnál, hanem mert a magány boldogtalan, az ember végül pontosan az ellenkezőjét: kapcsolódni vágyik, amihez a szabadság és jogok ünneplését bár meg kell tapasztalni, de végül az derül ki, hogy a feminizmus csapda.

NEM ellene beszélek – remélem, érzed! –, a feminizmus jó, a feminzmus érték, ahogy a tinédzser kor is az volt, FONTOS, hogy minél teljesebben megéld, hanem csak előre jelzem, hogy végül aligha hoz maradéktalan boldogságot, mert nem végállomás. Nem Neked nem, hanem senkinek sem. Ahogy a tegnapi KirályNÉképző egyik résztvevője megfogalmazta: szó szerint észbontóan nagy magányba kell ahhoz lemenni, hogy a nő végül belássa, hogy egyedül nem jó, sőt nem is lesz, és hogy mégiscsak kell, mégiscsak fontos, mégiscsak “jó valamire” a férfi.

Feminista vagyok… továbbá szédülök kicsit – a lelkesedés, nyilván, meg persze a szivar, iszom egy kis vizet. Segített. A víz meg az ölelés. A nőtől, aki nemrég még maga is feminista volt, és most asszony. Sőt az asszonyom. Saját akaratából, pedig micsoda harcos volt – illetve maradt is tulajdonképpen, de immár a közös ügy oltárán, velem, bennem, értünk ontja a vérét, mert közben a feminista meghalt, és Belőle előbb hölgy, majd világszép lett.

A feminizmus a Nő bábja.

TUDOM, hogy sokaknak nem fog ez tetszeni, de akkor is, tömegek életeiben látom. Rendszer sőt iskola épült azóta erre, mert igenis van tovább, a feminista – tehát az amazon – a harmadik korszak csak, NE ragadj bele, folytatás az alábbiak szerint vár:

Közben másnap lett, repülőn ülök Koppenhága felé, és egészen elképesztő ez, de mellettem egy leszbikus pár ül, és egyikőjük mintha a feministák dán kiskátéját olvasná épp, bizonyítékul le is fotóztam. Vicces.

Különösen azzal együtt, hogy jelen írás elkezdése óta egy barátom is bejelentkezett azzal, hogy tudok-e róla, hogy feminista körökben ősellenség vagyok… most mondja ezt, miközben e cikket már elkezdtem pedig. Állítólag több üveg borral is jövök neki, ha a velem való ismeretsége okán bukott kapcsolatkezdeményei alapján meg akarnám a “kárát” téríteni… Szerintem nem. Igaz szerelem egy üveg borral nem pótolható, micsoda macsó szöveg, nem tűrhetem, hiszen, igen, én feminista vagyok.

Érdekes továbbá, hogy Dánia épp az irány. Kristian – dán barátom, akivel Spanyolországban ismerkedtünk meg – többször mondta, hogy engem ott azonnal kiherélnének, ha bárki szelét venné a meggyőződésemnek. Másrészt erre otthon is több kísérlet volt. Lásd Nők Lapja Café vagy WMN.hu. Külön lenyűgöző, hogy az előbbiben nagy port felvert, több mint 15 000 like-ot elérő eredeti interjút levették nemrég. Évekkel a közzététele után még voltak, akiket ennyire zavart, mélyen együttérzek. Ráadásul erről úgy szereztem tudomást, hogy egy olvasó – aki időről időre vissza szokott volt hozzá térni, mert számára érték és megerősítő – nem találta, és ezért írt nekem. Másrészt a web archívumban változaltanul megvan: itt találod meg.

Feminista vagyok.

Veled, Érted, mert MENJ, mert NE hidd nekem el, és ÉLJ, mert meg KELL a harcot vívd, siker, önismeret és terápia, női kör, vallás és ezotéria, igazi csodaszarvas a sűrű sötét erdő peremén vár, idő van, kedves, ahogy integetsz, de Lépj, mert fel kell magad és az erődet fejezd!

Mi pedig a túloldalon várunk. Egyre többen. Akik már megjártuk az erdőt és tudjuk, mert ismerjük, mert tévedtünk el és vesztettünk minden reményt a kilátástalan sötétségben mi is, de kijöttünk onnan, sőt boldogságra leltünk.

Hogy akkor tudunk-e segíteni?

Persze. Szívesen segítünk, ha már voltál feminista, ha érzed, tudod, sejted, zsigereidben SIKÍT, hogy ez így tovább egyedül nem megy, akkor a KirályNÉképző vár – és másrészt, ha friss a sérelem, ha kezdebe KELL a dolgokat vedd, mert másra most nem számíthatsz, mint saját magadra, akkor sem vagy egyedül, az oldalunkon elérhető kísérők MIND voltak hasonló helyzetben, jókedélyű ex-feministák várnak. 🙂

Ereszkedik a gép, búcsúzom én is, öröm, hogy hasznosan telt az idő. Csodás hétvégét kívánok Koppenhágából szeretettel!

Joós István

Hozzászólások