Egy Férfi Van

szerkesztőség szerkesztőség on május 2, 2017

Születőben minden hím egyedben, az univerzális, a Férfi, a tér fia, aki a teremtés részese, alkotó. Méltóságos, erős, aki ura a világnak, aki mindent képes az általa választott és őt választó királynőnek megadni.

Mert megvan az országa, tehát ügye, mert megvan a funkciója, tehát magát alárendeli, tehát szolgál. Ezért tűnhet Joós István ismerősnek, akár vonzónak, akár lelki társnak; mert átfénylik időnként rajta, különösen írásokban, az én, a férfi, de egy a sok milliárd között, akinek megvan a funkciója és keresztje, külseje, hangja, fellépése ezért ilyen, hogy figyelj rá, hogy nyitott legyél irányába, de a lényeg nem a csatorna. A lényeg az üzenet, hogy minden hím egyedben benne a lehetőség, a férfi mint szobor a márványban.

Ezt fontos észrevenni, hogy az Amazon kardja jobban hasznosul, amint megérti, hogy szobrász, a kard véső, sőt, véső sem kell; szavak elég, szobrász, művészet ez, halk suttogás, hit, bizalom, kibontakozni segít, ami van, azt. Mert ő látja, a nő lát. Előbb lát, mikor még magam is alig hiszem, azonnal látja, hogy él az a márványtömb, belül, minden fiúban ott a Férfi, mint bábban a pillangó. Erőltetni nem lehet, magát kifejezni nem képes, még nem, mert vastag a kő, és olyan hihetetlen számára, hogy bárkit érdekelne ez a rettegő gyerek, akinek nem szabad érzelmeket mutatnia, mert így van idomítva, tehát fél tőlük.

Ezért nem ért.

Ezért nem képes kimondani, ezért hisztis, mert kisfiú, mert valóságosan az, mert fiatal, mert gyerek, aki felnőtt testbe szorult, akitől felnőtt viselkedést várnak. Miközben releváns mintája alig van, hiszen apáinkat meg kell haladjuk, ezt tessék észrevenni, hogy újat hoz, hogy nehéz neki, hogy segítségre bábára szorul, hogy hiába mondod, hogy nőjön már fel, nem tud magától, a hisztis, ide nekem a legjobbat királylányból is csak az odaadás által születik a Nő. Amikor minden kincsét a választott, és még nem kész, de a Férfit hordozó fiú elé leteszi.

Másképp boldog nem lehet, másképp az emberhez, az Én Vagyokhoz, az egységhez el nem juthat. Csak a Férfin keresztül tehát csak az odaadás útján, a Férfi születését segítve, egy olyan konkrét egyed társaként, aki téged választ, aki neked megnyílik – és akit te választasz, akiben te hiszel.

Párkapcsolat, rész-egész viszony és, igen, lehet, hogy ennek ellenére nem nő fel, hogy megfutamodik, hogy nem vállal Téged, tehát magát, hitegetés, hazugság, szeretői viszonyok, bármennyit is tettél bele. És akkor nem feladni, nem kivonulni, nem lemondani a “béna” férfiakról. Belenézni a tükörbe, meglátni, a leckét és elengedni ami meghalt, kidobálni a relikviákat, elégetni és előre nézni, lépni tovább az Úton, esélyt adni, kapcsolódni, újra, mindent megtenni, adni, még többet, bízni, még jobban. Csak így, csak egymáson, csak szenvedés által csiszolódunk Boldogságba.

Joós István, 2012. szeptember 28.

 

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások