A férfi az apja halálakor születik. Igazán. Meg. Elhagyom, legyőzöm vagy az Élet győzi le, mindegy, a felelősség innen visszavonhatatlanul az enyém.

Hmm. Régmúlt korokban közvetlen volt az összecsapás, szemtől szembe, a törzs, a világ rendje szerint. Később szakítás volt a norma. Mesterlegény vagy lovag, mindegy, távoli országokba az apja nélkül indult, amint a mesék hősei, a királyfiak is. El. Pogácsával az anyjuktól, ha egyáltalán, és akár apjuk akarata ellenére. Hmm-hmm. Tán az egyik legnagyobb nehézség ma ez. Hogy civilizált, szinte baráti viszony az elvárás, ahol pedig ez nem lehet.

Az apát meg kell haladni.

Szabad. Muszáj. Magam miatt, sőt, miatta is, konkrétan muszáj. A bölcs apák tudják ezt. Összecsapás vagy szakítás, várják, ismerik, áldásukat adják, mert maguk is átmentek rajta, a férfi az apa legyőzésével születik. Konkrétan vagy az akaratát. Mert nem ő tudja. Az én dolgom. Nem ő. Nem az apa. Legbölcsebb apa és legjobb szándék esetén sem, fogalmilag nem, hiszen az apa a világ, kicsiben, aki nem érti, nem értheti, tehát erővel vagy finoman, de ellenzi a küldetésemet. Minden férfi küldését, minden apa. Le kell tehát győzni. És vele, benne a világot, és így és ezután kezdődik a férfi élet, vándorút előbb, majd, igen, ország, távoli ország királya lesz a Férfi, közelié nem lehet, azonosé legfeljebb az apa korai halála vagy konkrét párviadal nyomán, és később, sokkal, de sokkal később tér csak idős szüleihez vissza, veszi őket magukhoz, aminek abszolút feltétele, hogy elszakadt előbb. Az apától, tehát az anyától is, aki másrészt, ha az apa esetleg nem is, de az anya pontosan érti, elfogadja, szereti eléggé, hogy elengedje, amit a mese nyelvén a hamuba sült pogácsa fejez szépen ki.

Hogy nőkkel ez hogyan van? Másképp.

A nő kalandozik, talán, az éj leple alatt öreg boszorkányt látogat, bájitalt kever, Vándor királyfit erdei kisházban szédít, érint, használ, álruhában viadalon, íjász versenyen vesz esetleg részt, de csak villanások, múló szeszélyek ezek, a középső korszak tapasztalásai, ami bár évekig is tarthatat, de a Férfi érkeztével automatikusan múlik, végül, el. A férfi érkeztével, akit a Nő az apja udvarában vár be. Az apja tágan értelmezett udvarában, még ha annak halála vagy alkalmatlansága okán trónra is lép, amazonként az életét a maga kezébe is veszi átmenetileg, mint ma oly sokan, esetleg.

Joós István, 2014. július 1.

 

Kapcsolódó kurzus: