A logikus helyett a Lelkesítőt kövesd!

szerkesztőség szerkesztőség on április 18, 2017

Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt.

Lenyűgözően, döbbenetesen, megrázóan nagy igazság ez, amit egészen egyszerűen hiába kapisgál az ember az értelmével, mert pontosan az értelmem az akarás forrása, tehát mindazt, amit ebből esetleg megértek vagy megérteni vélek is “rosszul”, tehát akarásra használok. Klasszikus esetei ennek az ezotéria, megvilágosodás, önismeret, terápia, vallási fanatizmus, amik az élet közepi válság – a sűrű sötét erdő – biztos velejárói és ismérve.

Hogy meg akarja az ember magát menteni. Csakhogy erre még mindig logikus, az értelme számára hiteles módot keres, ami szükségszerűen az önpusztítás elodázása, mert magamat megmenteni csakis úgy lehet, hogy az ember az irányításra való törekvését, tehát az önközpontúságát “az akaratát elveszítve” feladja, a jó döntés racionális bizonyossága helyett a megérzések bizonytalanságát megengedi, gondolkodás helyett cselekedni kezd. Ami a sűrű sötét erdő ajándéka.

Hogy mindegy melyik önmegmentő módszert választja az ember, de bizonyosan eltéved,mely helyzetből nem marad más lehetőség, mint az irracionális út, a fejemben vélt térkép helyett a csillagokra hagyatkozni végül. Nehéz szavakkal leírni ezt, és végképp nem gondolom, hogy átadható lenne, de megpróbálom azért mégis, mert az élményre ráismerni segít. Ugyanis nagyon fontos. Hogy rendben van, ha nem megy, nem abszolút, nem végleges, nem “sikerült” az önismeret. Sőt jó, és végre eljutottál ide, ünnepeljük együtt, hogy a választott önismereti megközelítés mégsem szerelt meg, hogy a “megértés” fényes pillanatait indulatok vagy depresszió csúcsai és mélységei váltják.

Szuper. Jól állsz, ha ezt érzed, következő lépés a járókeret elengedése lesz.

Amikor már eléggé szenvedsz az eredménytelenségtől, hogy a nagyszerű értelmed mégsem oldotta a feladványt meg: el kell majd fogadni, hogy nem lehet. És innentől újra működik minden. A szembesülés, a feladás, a visszatérés után. A ráció arrogáns önközpontú akarata vitt az erdőbe be, és megérzések mentén tudunk kijönni. Ez van. Nehéz elmagyarázni, mert a magyarázat is racionális, de remélem, hogy érzed, amit mondani próbálok. Az a jó, amikor nem értem miért döntöttem így. Amikor teljesen irracionális, kockázatos, félelmetes, nem tudom mi lesz belőle, de mégis: megyek. Nos? A logikus helyett a lelkesítőt kövesd!

Joós István, 2017. február 18.

 

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások