A “Miért nem tud a férjem ilyen figyelmes lenni?” pasi titka, hogy nem az. Nem Férfi. Hanem vándor, aki úton van épp, keményebben mondva menekül tulajdonképpen, önmaga elől, befelé, az önismeret útján, a saját lelkében rejtőzik el. És persze, a Tiédben, ha hagyod… sőt a testedben is, ha a bánatodat neki elég mélyen kitálalod, mert az elégedetlenségedet automatikusan tüzeli az ő nagyszerű figyelme, maszíroz, kedves, megért, ami idővel bizonyosan nyitja meg az öledet is – nekem elhiheted, évekig éltem így.

A “Miért nem tud a férjem ilyen figyelmes lenni?” pasi titka, hogy pontosan azért tud ilyen figyelmes lenni, mert a világban nem vesz részt. A cselekvésben. Hanem vándorol és közben jókat beszélget. Meghallgat Téged, figyelemmel, közben valóban ott van, Veled, jók a meglátásai, bölcs tanácsokat ad, és persze a maga baját is szívesen elmeséli, talán sosem tapasztaltál még férfitől ilyen mélységet és bizalmat. Csoda, hiszen évek óta várod, hogy végre valaki így figyeljen… és mégis, közben valahogy furán férfiatlan. Érzed ezt, és ő is tudja belül, de a sérült – ki nem elégített – önértékelésed étvágya nagyobb, tehát élvezed, hagyod, töldődsz a rajongásából, és igen, végül persze, hogy cirógatod.

Holott valóban férfiatlan.

Ugyanis a férfi Dolga nem ez! Végül nem. Hanem A Férfi dolga a Harc. A férfi dolga résztvenni az élet forgatagában, mely esetben beszélgetni ideje, energiája és figyelme máris sokkal kevesebb van. Ugyanis az élet leköti az embert, ha tudja mi a Dolga. Ami pontosan a vándor nagy drámája, hogy nem tudja miben és hogyan kellene részt vegyen. Ezért helyette beszélget. Miközben belül sejti, hogy ez kevés, de csak annál jobban mondja, csak annál kedvesebb.

Te pedig segítesz neki ezt az élethazugságot fentartani!

… azzal, hogy meghallgatod és megnyugtatod őt, hogy “bár a férfjem lenne ilyen”, kedves vagy vele, és nem akarod megbántani – azzal segítesz neki kibillent állapotában maradni, sőt elnyújtod azt. Lásd ezt! A felelősséged. A férfit nem meghallgatni kell, nem csevegni vele, nem választ kínálni neki, amin együtt pityereghetünk, hanem keményen pofon vágni, sőt akár tökön rúgni sem sok. Feri ez komolytalan! Menj és légy férfi! ÉLJ. Mi lelkesít? Ferenc! Vágj bele, CSINÁLD, most, minél hamarabb, lesz ami lesz – Ne kerüld az életet tovább!

A vándor nagy kihívása hogy a világban királyfiként kudarcot vallott, és befelé a lelke mélységeibe ezért törekszik.

Másrészt a “jó hír”, hogy korszak csak ez is, lerajzoltam:

A vándor a saját lelke mélységeibe megoldás reményében ereszekedik, azonban ott semmi nincsen, pontosabban a semmi van, tehát szenvedés és magány. Mert az önismeret A végső önközpontúság. A sűrű sötét erdő BELÜL, az ember fejében van, hogy azt hiszem rájöhetek, amiben végül CSAK és kizárólag eltévedni lehet. Mert mész, tovább és tovább, és tovább, mert mindig másnapra várod, hogy megérted magad és az életet, a végső válasz, hogy meglesz, aztán persze nem…

Nem a vándor korszak ellen beszélek, fontos és értékes, hanem csak óvva intek, mert beleragadni is könnyű.

Magadra ismertél esetleg? Semmi baj. A vándor korszak a férfi útján abszolút normális, mert a világban elkadva szükségszerűen futamodunk meg, kezdünk önismertettel foglalkozni, fedezzük fel az őszinte figyelem mágikus erejét, hogy nőkre így hatással lehet lenni. Fontos és értékes. Ugyanis valahogy könnyebb előbb a női oldalt, tehát a férfi feladat ellenkezőjét megvalósítani, majd aztán megrendülni ettől, hogy micsoda “puhapöcs” lettem, és ez (is) ad erőt aztán férfiként tényleg megszületni.

Tudom, csináltam.

Majd szépen bele is haltam, magamba, az önismeretbe és a nőcsábászatba, és így derült ki, hogy a boldogság kívül van. A fejemen kívül, az elméleten és a beszélgetéseken kívül, az ÉLETben. Részt kell venni. Menni arra, ami lelkesít, és ami ebben a legnehezebb: anélkül, hogy érteném. Az élethez Hit kell. Merni Bízni, magamban, másokban, a rendben, a Vándor halála a Lovag születése, aki már nem önmaga javítására, hanem hasznos tettekre törekszik.

Lépj hát!

Képes vagy rá, felnőtt férfi, a szíved irányt is világosat mutat, MERJ végre arra haladni is! Részt KELL venni, kifelé, az életben, harcolj, itt és most, minél hamarabb – mert a nagybetűs Élet, az önismereten, és a nőkkel folytatott pityergős beszélgetéseken túl van. Sőt vár! Itt és most, Téged, ha csak indulni mersz, a megérzésed mentén CSELELEKDVE, legyenek annak bármilyen kockázatai is! Felelősségvállalás, tehát RÉSZ-vétel a kulcs.

MONDD ezt el a széplelkű barátodnak…
Vagy küldd nyugodtan hozzám, ha Rád nem hallgat!

Barátsággal,
Joós István

 

P.s.
Hogy mit tehetsz? Részemről legelső sorban közösséget ajánlok, mert egyedül egészen egyszerűen nem megy. Se Neked, se nekem, se senkinek…

Hozzászólások