A Férfi, a harcos útja, ez. Irány, tett, társak. Amiben a nagyon kemény, hogy ez mind okozat.

Nem döntök az irányról, csudába is, mennyien hiszik, pedig nem, sosem döntöttem, sőt, érteni sem értem. Csak megadtam magam neki. Végül. Sok ellenállás, a rációm sok-sok szenvedést okozó vergődése után. Mert nem tehettem mást, mert nem maradt más út. Tehát ráléptem.

Ami a Tett.

Amíg, tehát Tett nincs, amíg okoskodás van, mert elköteleződés, mert világos Irány nincs, nem lehet, amíg többet mérlegelek. Ami a szenvedés oka. A mérlegelés. A mélypont csodája a megadás, ami után követésbe váltottam, tehát tett lett, és a tett okozata a haladás, tehát a társak, sőt, végül a társ. Okozat. Mind okozat. Annak okozata, hogy eleget szenvedtem, tehát elég soká nyomtam össze a potenciált, aki vagyok, össze, össze és össze, okoskodás, tehát tétlenség, tehát elnemindulás által, míg aztán kirobbant, sőt, kitört, merthogy irányba indult és nem szanaszét.

Ez minden. Okozat. Minden okozat, és mindenkivel ugyanez és ugyanígy történik. Ezt látom. Hogy csak eleget kell szenvedni, tehát kínlódni, tehát okoskodni hozzá. Valamint, hogy lehet, igen, segíteni egymásnak. Mindhárom stádiumban. Aminek azonban NEM lágyság a lényege, az nőktől jön, az elfogadás, hanem a Férfiak egymásnak keménységet tudnak adni. Kell adjanak. Harcosok klubja. Edzeni. Együtt. Fogásokat gyakorolni, és dárdát hegyezni.

A férfi élete valóságosan harc, amire lehet felkészülni, csak így lehet felkészülni, mert hamarabb tudja magát az éles helyzetnek megadni, aki edzésből már valamelyest ismeri.

Joós István, 2014. április 29.

 

Kapcsolódó kurzus: