Soká hittem, hogy megúszható, hogy elvonulás vagy meditáció vagy ima vagy jóga útján kibújhatok, de nem. Önfelvállalás a feladat és az önfelvállalás Harc.

Magammal, elsősorban, hogy merjek kiállni, ami bennem van, azzal, hogy el merjem hinni, Aki Vagyok, az alkotó Férfit, aki bennem bontakozik. Próbáltam megúszni, éveken át, rejtőztem, körökben jártam, báb, mélységek, spirituális egó, de közben zsugorodtam, nem sikerült. A belső Fény nem váltja ki a külsőt. Ki kell tehát álljak, mégpedig funkcióm szerint, Férfiként, az Ügyért, a Harcba.

És ki kell álljak a Társért is, mert igen, igaz ugyan, hogy a Nő választ, de a Férfi előbb bejelenti igényét. Kiáll, kérőként, mint a királyfi a mesében. Amihez előbb elszakad, otthonról, szülőktől, mesebeli, erdőbenlakó bájos boszorkányoktól, kitépi magát, ha kell, és vándorol, tovább. Míg aztán az Országba, az Udvarba, a Helyre érkezve minden megfordul. Eddig befelé és lefelé tartott, most kifelé és felfelé fordul. Önfelvállalás, a kincseim felmutatása, felelősség a döntésekért.

Ez a Férfi születése, a Harc.

Az Férfi, aki vállalja a kockázatát, hogy bukik, hogy levágják a fejét, hogy a csodaszép királylány nem őt választja. Félelmetes, igen, de mégis: vissza kell jönni a Világba, a Harcomat meg kell harcoljam. A Harc, tehát a kiállás tehát az önfelvállalás a próba. Kívül és belül egyszerre, hiszen, mint a mesében, a kiállás mutatja a feladatot, a feladat a kiállást.

A vándorút vége ez, a pillangó születése, a Pirkadat, a Forrás átengedése, az Odaadás, a Harc, a Királyság, ami Szolgálat. Bolyongtam sűrű sötét erdőben, szeretkeztem erdei házikókban, megjártam hetedhét országot, menekülve, igen, kibúvókat keresve, soká, hogy végül megadjam magam a ténynek, hogy a Harc a Boldogság Kapujának őre. Ki kell álljak. Őszintén. Egyenesen. Vállalni az Ügyem, a Harcom, a Szolgálatom, az Alkotásom, és a Királylány iránti vonzalmam is, tehát az Igényeimet is, tehát az Önzésemet is. Magam a próbáknak alávetve, amiben persze már segít a Nő a Férfinak.

Az odaadás, az önkéntes alárendelődés, életünk kockáztatásának mágikus EGY pillanatában születünk. Kívül, mint Belül – Belül, mint Kívül. Együtt.

Joós István, 2012. október 24.

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások