A Férfi Fut

szerkesztőség szerkesztőség on március 14, 2017

Mit fut, Rohan. Konkrétan, az életéért, rohan, mert valóságosan van így, hogy a bikák, a sors, a nagyobb, az erő, a dolgom, a tennivaló, az igazság, az Élet folyamatosan üldöz. Mindannyiunkat. És a férfi Rohan, nem férfi, aki nem rohan, ami egy másik szó arra, hogy vállalja a próbát és BELEáll.

Muszáj. Szűk a folyosó, mások mozgása kiszámíthatatlan, potenciálisan akadályoznak, de akkor is. A férfi Fut. Sokan várnak a palánk mögött, de legbelül ők is tudják, a nők mind, tudják, hogy a férfiaknak futni muszáj, hogy csak az Férfi, aki Fut, minden racionális megfontolás ellenére, a bikák elől, majd velük, így születik, a Harcát felvállalva, hiába ez vagy az, hogy nem biztonságos, a vér a bika szarván, a társaim bénázása, a szűk pálya, akkor is, mert magam miatt: Muszáj. Ugyanis csak ez az Igaz. Vállalni kell Élni, veszélyesen, mégpedig pontosan a kiszámíthatatlanság, a zúzódások, a halál közelsége miatt. Ugyanis csakis így találkozhatunk a Nagyobbal. Hogy miért? Mert így lehet nemgondolkodni. Rohanás, pontosabban életveszély által, rohanás közben. Mert így tisztul az elme ki, rendeződnek automatikusan a prioritások. A Harcban nincs tere a gondolatoknak, minden harcművészet lényege is, hogy sok-sok gyakorlás a készséget fejleszti, ami jó, de a Győzelem kulcsa mégsem ez végül, hanem az Egó félreállása, hogy tehát a Harc, a valódi, a vérre menő Harc pillanataiban a zsigeri veszi irányítást át.

No és ezért fut a férfi. Ezért Rohan. Az életéért. Csakis ez igazi futás, csak az Igazi Próba, valódi beavatás, ahol az élet, az Egó kockáztatva van. Muszáj. Mert a legbölcsebb működés szintjére le csak így juthat az ember, és a nagyobbat is csak így tapasztalhatja. Ugyanis a ráció elakad ezekben a mélységekben. Nem tud valódi válaszokat adni, az okok mögötti okok mögötti okok mélységeibe már csak bölcsesség által hatolhat az ember tovább, ami azonban a racionálistól való kisebb elrugaszkodást, mert általánosítást, és a megérzések követését is megköveteli. Irracionális futni, az érzet visz mégis rá, mert tudom, hogy magam miatt muszáj, és akkor engedem, teszem, a ráció már rég sehol, jönnek a bikák és én a bölcsességemre bízom magam, azt hiszem, majd tudom, de valami váratlan, mert nagyobb történik. Szó szerint. A Nagyobb. Történik. A bölcsességnél is nagyobb, a NEMén. Máskor is, nyilván, folyamatosan körülvesz, de most, mivel a lehető legnagyobb, az életem a tét, így a Futás által minden más helyzetnél nyilvánvalóbb a tapasztalás, hogy nem én voltam.

A megoldás, az okos, a bölcs, valami rajtam túli működött, tapasztalom ezt, és zokogok. Többször volt velem. Hogy ülök, zokogok, és fogalmam sincs, miért. Jóval később lett csak meg. Most tudom. Hogy a még magamnak tulajdonítható bölcsesség működésén túl, tehát a Nagyobb közvetlen jelenlétében, az Igazság tapasztalásakor automatikusan indulnak a könnyeim meg. A Hála és a dicsőség, sőt a dicsőítés könnyei ezek, idő míg rájövünk, és aztán még sok-sok, idő, míg valóban meg is adjuk magunkat. A bölcsességen túli világ a Valódi, Élő Kapcsolat világa, a Hit és a Harc világa ez, ahol az ember Dolga egyszerre meglesz, miután a bikákat előbb megúszta. Személyes az ajtó, mindenkit vár, és tapasztalás a Kulcs. A bikák, a rettegés, a kilátástalanság ellenére érkező megoldás saját tapasztalása A Bizonyíték, az érzet közben, rádöbbenés, megállíthatatlan magabiztosság, hazaérkezés. Férfiak, figyelem, biztonságból ki, és fuss, rohanj, mert az Isten a nyomodban van, és érdemes a pályára kilépj, hogy utol is érhessen végre!

Joós István, 2015. augusztus 14.

Kapcsolódó élmények:

Hozzászólások