Az igazi szeretet Harcos

szerkesztőség szerkesztőség on február 11, 2017

A szeretet képes legyőzni a félelmet. Tapasztalatom, tehát mondogatom egy ideje, hogy válság esetén ne kevesebbet, hanem többet adj. Például párkapcsolatban.

Ha nem becsül, nem szeret, nem megy, akkor nem óvatosabban és kevesebbet, hanem épp bátrabban és többet adni a megoldás. Aki feltétel nélkül, minden súlyával, bátran és szeretettel dől, azt bizonyosan elkapják. Mármint, ha a másik valóban melletted áll. Akkor bizonyosan. Ha pedig senki nem kap el, akkor nem jól figyeltél. Akkor nem áll ott senki. Már nem. Vagy sosem állt igazán ott. Fontos ez nagyon, hogy annak, ha az ember egyre többet ad mindenképp egyértelmű válasz az eredménye; aki Mer többet adni, az bizonyosan fogja az igazságot tudni, abból ahogy azt fogadják, tehát, hogy a másik keménységét, tehát önmagába zártságát, tehát félelmét a szeretet áttöri, vagy sem. Ezt látom. Hogy a cselekvő, kitartó, többet és többet adni törekvő, a sötétséggel megküzdeni hajlandó szeretet a félelmet le tudja győzni, CSAK az ilyen szeretet tudja a félelmet legyőzni. Ami persze abszolút nem újdonság.

Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik orcádat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is.

Működik.

Sőt. Ami belőle következik is fontos, hogy tehát, aki ilyen helyzetekben megijed, az nem szeret igazán. Ugyanis a szeretet nem csak bátor, de kezdeményező. Tehát sosem passzív. Aki ül, és várja, hogy őt majd megértik és értékelik az önmagával van elfoglalva és nem szeret. Más néven hisztizik. Szabad.

De jó utána továbblépni, mert az igazi szeretet cselekvő, szinte harcos, és amikor nem értékelik, vagy akár orcán ütik sem neheztel, hanem Még Ad, fordítja a másikat. Hmm. Hölgyek ezt tanulják, a világszépség titka helyesen, tehát igazán szeretni. Gyakorlás által elsajátítható. Csakis. Mégpedig nem csak az igeneket és a többet kell gyakorolni, hanem az igazi szeretet határozottan mond nemet, is, amint értelmetlennek, tehát haszontalannak érzi, hogy többet adjon, hazugság és önbecsapás a szeretet nevében bárkit megmenteni próbálni, két orcám van, több nincs, és ilyenkor EL enged.

Muszáj elengedni, aki nem képes tőlem fogadni, ami viszont legkevésbé sem döntés, hanem őszinte belátás. Ami a többet adni törekvő, tehát a valóban minden tőle telhetőt megtévő emberben pontosan a bátor cselekvő szeretet eredményként születik, a felismerés, érett gyümölcsként magától esik le, és egyszerre nincsen vele dolgom többé, elmúlt, mintha sosem lett volna.

Joós István, 2015 szeptember

Hozzászólások