2017 első napján NEM kívánok Neked boldogságot, mert a boldogság szerintem csakis eredmény lehet, és nem vagyok hajlandó abban az össznépi hazudozásban résztvenni, hogy kívánság és álmodozás megold dolgokat. Nem old meg. Hanem növekvő szenvedésbe vezet csak, és a Boldogság ezzel szemben tettek eredménye. Tettek, tehát munka eredménye. Mely okból én

Bátorságot kívánok az új esztendőre szeretettel!

Bátorságot, hogy dolgozni merj az igazán fontos dolgokon, mint magad felvállalása. Először. És utána magad lerakása, ami minden igazi kapcsolat és így a Boldogság alapja, hogy magamat másokért meghaladni képes vagyok, hogy a mindennapok kis helyzeteiben van nálam másoknak kenyér, tehát figyelem, türelem, elfogadás, hogy azzal dobjak vissza.

Elképesztően nagy, legnagyobb teljesítmény.

Amihez előbb persze fontos magunkat felvállalni, tehát “tudni”, hogy aztán ennek kudarcát tapasztalva önként kezdjük mégis inkább meghaladni, legyőzni, letenni, “áldozni” szubejtív nagyszerűségünket.

JÓ munkát! 🙂

Örömmel,
Joós István