Jól vagy? Szuper… akkor tehát mész-e mások után, hogy nekik az úton továbblépni, magukat megtalálni segíts?

Komolyan kérdezem. Sőt. Nem csak miattuk, de magad miatt is: ugyanis ez az egyik legfontosabb dolog, amit magadért ma tehetsz. Nos? Tudom, hogy nem feltétlen kéri, de látszik azon, akinek jól esne segítség, megszólítod-e?

Hogy nem, mert csak viszonylag vagy jól? Akkor pláne!

Mert katartikus boldogság a másik ember lépését akár utána nyúlva segíteni, ami mindig előmozdítja a saját utamat, saját hangulatomat is. Mindig. Kivétel nélkül. Egészen egyszerűen csak: mindig! Automatikusan vagyok jobban, amikor nem magamra figyelek, Isteni élmény, valóságosan…

Adj tehát, többet, és még, és jobbat!

Örülni fogsz Neki, ha megteszed, amint szent Miklós egykor, hiszen “önzésből” tette ő is, mert a segítő szándék és tett, másoknak magamból adni: Boldogít!

Csodákat!
István

Hozzászólások