Ha már olyan sok szó esik az önismeretről és a csapból is az önfelvállalás folyik, én is megosztok veletek egy rendkívül egyszerű önismereti módszert. Nem kell hozzá semmilyen kezelés vagy terápia. Nem kerül egy fillérbe sem és közben olyan dühöngő-állat, hisztis-picsa vagy neurotikus-magátvagdosó lehetsz, amilyen csak kijön belőled. A világon semmi sem kell hozzá. Csak te magad. És egy szöveg.

Tulajdonképpen el tudom mondani egy szóban is: Gondolkodj! De azért kifejtem.

Sok a véleményt és tapasztalatot megosztó ember az online világban. Mindenki szabadon dönthet, hogy kit szeret olvasni, ki áll a saját élményeihez, értékrendszeréhez közel. Ha rendszeresen olvasol valakit és egy írása kiveri nálad a biztosítékot, akkor ott több mint valószínű, hogy nem az írás a hibás. Még csak nem is az író, hanem ott nálad van valamilyen hazugság, amivel nem akarsz szembenézni. Ezért tud erős ellenérzést kiváltani. Vagyis ezért kezdesz ítélkezni. Ezt miből gondolom? Abból, hogy, ha az írás nem billent ki nyugalmi állapotodból, akkor csak legyintesz:

  1. mert te ezen már túl vagy. Vagyis az olvasottakat érted, átélted, megértetted a célját az életedben és tovább tudtál lépni,
  2. mert még nem jársz ott és nem érted az olvasottakat, hiszen mind egy úton haladunk, de eltérő sebességgel és más tapasztalatokkal,
  3. harmadik lehetőség is van, amit majd később mondok el.

Mindhárom esetben a reakciód vagy közömbös, vagy ha már magad is átélted, akkor helyeslő. Ha közel jársz, vagy épp azt a felismerést keresed, amit az írás ad, akkor pedig a reakciód öröm és hála. Viszont, ha az első reakciód a heves tiltakozás, akkor az jelez. Neked. Itt még a vélemény megelőzi a tapasztalatot. És ez az, ami helytelen. Ha az azonnali, heves tiltakozás jön föl belőled, noha a szerző többi írásával könnyű azonosulnod, akkor az a legokosabb, amit tehetsz, hogy átgondolod a szöveget, benne megvizsgálod magad és azt, hogy ez miért váltott ki belőled tiltakozást. Ezt nem másért csak magadért teszed. Sőt, szerintem ez a lehető legtöbb, amit magadért tehetsz. Mert, ha így cselekszel, akkor megoldást keresel és nem kifogást. Érteni akarsz és nem becsapni magad.

Ha veszed a fáradságot és elgondolkodsz a leírtakon, ha van bátorságod megérteni, miért tudott „arconcsapni” egy szöveg, akkor saját magad el tudod dönteni, hogy van-e igazság az olvasottakban rád nézve, avagy számodra nincs benne értékes mondanivaló. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezt csak magadért teszed. Gondolkodsz és érteni kívánsz. Mert, ha valamit már megértettél, akkor tovább tudsz lépni. Így véded meg igazán magad az önbecsapástól. Ezzel a módszerrel a tudatodban már alázattal kezelsz mindenkit, aki ír vagy mond valamit, ezért lesz számodra teljesen szükségtelen a heves tiltakozás.

A harmadik lehetőség pedig, amikor már elfogadod azt, hogy bizonyos témákban máshogyan gondolkodnak emberek, ekkor már van egy olyan erős belső tartásod, hogy meg tudod különböztetni saját gondolatodat a másétól, a saját érzésedet, érzetedet az olvasott szövegektől. Itt már nincs igényed, vagyis inkább egyre kevesebb, hogy más gondolkodókat olvass, külső emberektől várj megerősítést, iránymutatást. A harmadik lehetőségben már ritkán olvasod más ember tapasztalatait, mert a saját erődből tett felismeréseket tartod rád nézve legigazabbnak, egyedül azt érzed tisztának. Ekkor pedig épp ezért tudsz könnyedén legyinteni.

Véleményed lehet persze, de különböztesd meg a véleményt a tapasztalattól! A tapasztalat előzze meg a véleményt! Hogy ezt, hogyan teheted? Egy példával illusztrálom: van véleményem a nőket erőszakoló férfiakról, de szerencsére nincsen tapasztalatom, így erről nem valószínű, hogy írni fogok. És van véleményem a férfi és nő közötti kapcsolatokról, mert már van tapasztalatom.

Hozzászólások