Mostanában több férfi-körben voltam meghívott előadó- beszélgetőtárs; szívesen mentem tekintve, hogy én is súlyosnak érzem azt a hiányt, értékhiányt, ami a férfias jellegben, energetikában egyre jobban körvonalazódik. ( címszavakban : férfiak elnőiesedése, nők elférfiasodása, egymással nem is párhuzamosan, hanem oda vissza ható ok-okozatként).

A mainstream ugye ma az önmagát érvényesítő nő, karrier, egy raklap hobbi, külvilág felé való érdeklődés, utazás, és ebbe a gyerek , már egy is, főleg kettő, erősen megfontolandó kényelemromboló és személyes szabadsággyilkos faktor.
Ez jön jó ideje nyugatról, és ez van már itt is egy ideje, egyre markánsabban.

Ellenjavaslatként van olyan irányzat, hogy a nő legyen újra nő, ne fejlessze/fitogtassa az animusát addig, amíg már erősebb lesz a belső női részénél. Mert akkor olyan lesz , mint a testépítő amatőr, akinek vastagabb a felkarja, mint a combja.
Ha csak arra (a bicepszre) zoomolunk, szép, csakhogy természetellenes.
A nő legyen újra nő, de hogyan?
Már vannak kurzusok, amelyek ezt tanítják, és ha igaz, hogy minden tanulás csak visszaemlékez(tet)és, akkor itt főleg igaz.

Aztán van az ellenirányzat, ami szerint mégiscsak arra van az előre, amerre a nyugati világ halad, Bridget Jones, Szex és NY, és társai, és bármennyire láthatóak bizonyos rossz mellékhatások, de vissza már nem lehet menni az időben/történelemben. Legyen kicsit metroszexuális, kicsit nemtelen mindkét nem, ezt is ki kell próbálni, lássuk mi lesz ebből.
Olyan társadalmat építettünk az urbanizációval és a tercier ( szolgáltatószektor ) túlnyomó fölényével ( ejnye az antik gazdaságföldrajz-kutató énem előbújt), ahol már nincs szerepe a fizikai erőnek a nemek szerep kiosztásánál. Már alig van olyan munka, amit ne tudna egyformán megcsinálni mindkét fél. Egy nő is tud villanykörtét cserélni, férfi is tud mosogatni. ( évekig sikeresen kerültem ezt én is, aztán jött az én Rodostóm: Alaszka, ahol nincs segítség; mindenki a saját medvéivel birkózik ) . Hát persze hogy összecsúsznak a férfi-női szerepek, hiszen 2 kereső, 2 karrier , 2 fáradt ember, viszont közös háztartás.
A baj, hogy több nőnek ez már jobban megy, mint a terhesség/kismama korszak, sokan olyan nehéznek élik meg ezt az időszakot, amit férfiként nincs jogom számonkérni, de mégis, természetellenesen nehéz ma nőnek lenni egy nőnek.
Ez már azért kérdéseket vet fel, súlyosakat.
A másik, hogy sok ( túl sok !) nő ugyan sikeres, de nem boldog. Nem kiteljesült.

Mi a megoldás? mostanában árnyaltam már az alapelképzelésemet, de a fő irányvonalam megmaradt:
-a nő legyen annyira nő , amennyi benne a született nőies jelleg, és álljon ellen a társadalmi agymosógépnek/passzátszélnek , mely torzítani akarja.
Ha a yin- yang modell ( nem ying-yang, könyörgöm !) szerint mutatnám be, azt mondom : ha a nőben 60% a nőies vonás (60%yin), akkor a társadalom hiába pushingolja a 70% yang felé (=30%yin felé), álljon ellen.
Maradjon hű magához!

De ne is legyen 90% nő(ies) és otthon kötögessen, mert egy tanfolyamon azt mondták.
Magunknak keverjük ki a koktélt, a saját egyéni receptünket szem előtt tartva. Az eredetit.

Nagyon fontos hogy számoljon le minden nő azzal a tévképzettel, hogy a férfi értékek kívánatosabbak és értékesebbek. (Ezt is a média és az általa alakított korszellem sugallja). A siker és a hatalom és a vezetés nem fontosabb a bizalomnál, háttérnél és a jó követésnél ( micsoda hiànycikk! Táncban sem megy 2 vezetővel a tangó. Az már iszapbirkózás) .Ha ez megvan , nincsenek kisebbségi komplexusok, sértett felszólalások: “de nekem nincs más dolgom, mint gyereket szülni/ biológiailag fejőstehén lenni/a családom cselédje lenni??”, mert nem , nem ez az egyedüli életcél, de ez általában a női sors fontos, értékes, szerethető része.
A nő legyen hű a saját női jellegéhez, annak arányához. Vannak nagyon férfias nők, már az óvodában is megverték a fiúkat, hogy elvegyèk az autójukat. Nekik eszerint kell párt választani ( nőies férfit), és eszerint kell gyereket szülni ( nem sokat vagy egyáltalán ), és ők lehetnek forma 1es versenyzők is vagy agysebészek.
A nagyon nőies nőnek nehéz dolga van. Neki a médiát , a közszellemet kell kivédeni, és ez eleve nehéz, mert nőiesként eleve befogadó , finom, naív , bizalomteli és befolyásolható.

A nő biológiailag is determináltan nő, sokkal inkább , mint amennyire a biológia a férfit férfivá determinálja.

A fizikai erőtöbblet,nagyobb magasság a 21.századi világban annyit ér mint egy karóra: lehet esztétikai plusz, de már nem funkcionális.

Nőnek születik a kislány, férfivá válik a kisfiú. Vagy nem.

Nincsenek beavatások, mint régen. A férfi tulajdonságok mind szerzettek.

Mi teszi ma hát a mai világban férfivé a férfit? Már nem a sikeres mamut vadászat , mint az őskorban . Nem az ókor földművese, aki a gazdaságot vezeti, de ha kell elindul a háborúba . Nem a középkor gáláns lovagja. Nincs már mamut , nincs föld művelni, nincsenek lovagi tornàk, és legtöbbször háborúk sem ( itthon, a magyar valóságban)

Mitől férfi hát ma a férfi?

Súlyos kérdés.
Mert dolgozni csak ugyanúgy tud mint a nő. Se jobban, se rosszabban.
Mitől érezheti magàt férfinak?
Mitől érezheti őt a nő férfinak?

Ezen hosszasan elgondolkoztam . A szexet, ami nyilvánvaló, most hagyjuk ki a képletből.
Nem biológiailag, nem szexuálisan értendő a kérdés.

Arra jutottam, hogy a férfi lelkileg/szellemileg nem abban különbözik elsősorban a nőtől, mert ehhez /ahhoz jobban ért, más dolgok esetében meg kevésbé. Mert jobb vagy rosszabb képességű lenne. Hanem figyelmének az iránya , ez az, ami különbözik.
Férfinál kifelé. Nőnél befelé.
Ki: a világ, a társadalom, a politika, a sport, a tőzsde, a gazdaság .
Be: család, ház, gyerekek, lelki dolgok, párkapcsolat.

Ha a nő attól érzi igazán nőnek magát, mert a háza az otthona, az élettársa a szerelme, és saját gyereke is van… Efelé munkálkodik, ennek irányában motivált… A férfi attól igazán férfi, mert kint alkot valamit. Sport, gazdaság , közösség- mindegy. A nő “gyárilag” belül teremt, kreál , életre hoz.
A férfinek muszáj kívül. Neki csak ez maradt .

A férfinak- bármiben méri is ezt- muszáj sikeresnek lenni.

Aki lemond erről, hangzatos, “haladó” ideológiákat mantrázva, a tökeiről mond le.

 

[A cikk eredetileg a LifeExpedition blogban jelent meg, Ottó írásait szeretettel ajánljuk!]

Hozzászólások