Admin kezelőként néha megakad a szemem a kardoskodó kommenteken, melyben nők annak adnak hangot, hogy a férfiak menjenek a fenébe, és amúgy is nőjenek már föl, meg ne töketlenkedjenek, és ameddig a szem ellát nincs normális pasi, és egyáltalán a hócipőjük tele van azzal, hogy mennyi mindent meg kell tenni egy férfiért. Bezzeg ők, csúnyán alul-értékeltek a kapcsolatban.

Szerintem nőként csak három lehetőségünk van. Nem több.

  1. Fordulj el tőle!

Ha ilyen nagy haragot, durvaságot és keménységet szül benned az, hogy a férfiért tegyél, hogy figyelj rá, hogy úgy szeresd, ahogyan ő szeretné, hogy úgy beszélj hozzá, ahogyan ő érti, akkor az egész halott ügy. Nincs is miről beszélni. Akkor még nem voltál szerelmes. Igazán nem. És te még biztosan nem állsz készen arra, hogy a társad belépjen az életedbe. A korábbi csalódások miatt magadra kényszerített keménységgel, bizalmatlansággal csak az újabb párod bántod és csak használod. Ha el tudsz tőle fordulni, akkor tedd meg! Méghozzá minél hamarabb!

2. Csapd be magad!

Hitesd el magaddal, hogy az a lagymatag maszlag, amiben élsz, az egy kapcsolat. Hogy szép és kielégítő. Hogy ennél többet nem kaphatsz, nem érdemelsz. Mert bár Béla lusta, de Ferenccel sem lenne jobb. Minek is változtatnál, úgyis mindnek van valamilyen defektje. Megnemértettségedben sírd át az éjszakákat és panaszkodj a fodrásznak.

Vagy menj el a tizedik „előzőéletfeltáró” kezelésre, hogy az üknagyanyádat hibáztathasd az összes párkapcsolati gondodért, mert akkor ott, 200 éve az üknagyanyád nem volt annyira karakán, hogy szülés közben rászóljon a bábára, aki megvetően pillantott az érkező jövevényre! És te nem vagy több, mint ártatlan áldozat, akinek vezekelnie kell a lenéző bábáért, a gyáva üknagyanyóért és a tehetetlen jövevényért.

3. Értsd meg!

Ha javasolhatok, akkor inkább válaszd a harmadik lehetőséget, mert bizonyosan csodás lesz tőle az életed. Nem könnyű, hanem csodás. Igyekezz megérteni a férfit és ezért hozz is áldozatot! Szándékosan írtam áldozatot, mert az. Kőkemény áldozat. Ne ringasd magad olyan hamis idillbe, hogy ez nem nehéz, meg, hogy zsigerből jön. Később majd zsigerből jön, de addig nem egy, talán nem is két férfiért teszel meg mindent, amiért még csak elismerést sem kapsz. Hasztalannak érzed, pedig nem az. Adj, minél többet! Mert így léphet be az életedbe a társad. Akiért megküzdesz majd az összes párkapcsolati félelmeddel, a kishitűségeddel, a korábbi sérelmeiddel. Utadat állja majd a büszkeséged, a zárkózottságod, az önközpontúságod. Nehéz lesz és közben sokat is hibázol. De mégis örömmel szolgálod. Mert így az életed csodás lesz és megértésekkel teli. Mert ő kérdőjelek helyett felkiáltójeleket ad. Mert így válhatsz egyre nyugodtabbá és teljesebbé azzal, hogy hozzád tesz és nem elvesz. Így tanulsz meg vakon bízni, ami soha nem érzett békét és biztonságot ad. És csak így ismered meg a benned rejlő páratlan lehetőségeket is.

Nos? Válassz!