“Az erő legyen Veled!”, mondogatjuk, gyermekkorom óta, közben fénykarddal való vívást, tehát egymás akaratlagos legyőzését gyakorolva, magunkra büszkén, a “fény harcosai”, mi – és most esett le, hogy ez az egész Téves. Ugyanis az Erőnek hiába parancsolok. Hiába óhajtom, hogy Veled legyen, vagy velem, vagy vele, az Erő NEM így működik. Hanem ÉN tudok az erővel lenni – vagy nem – és eszerint segít engem, valóságosan, napról napra, legkisebb és legnagyobb dolgokban egyaránt, ha ÉN benne állok. Vagy nem. Fontos ez nagyon. Hogy

a kérdés NEM, hogy Uraljuk-e az Erőt, hanem, hogy Támszkodni merünk-e Rá?!

Ami a mindennapokban tehát azt jelenti, hogy NEM az Akaratunk érvényesítése – környezetünk megerőszakolása, magunk másokra kényszerítése – a feladat, hanem annak Igaz-ítása, tehát az áramló ügyek, feladatok, helyzetek felismerése, követése, segítése: az időszerű munkában való határozott, de mindenkor derűs részvétel az egyedüli, ami Valódi Sikerre, tehát Boldogságra vezet. Figyelem a kulcs. Megérzések mentén, Bátran, Haladni – aminek támogatására idén csoportok is indulnak: az ERŐ-TÉR férfiaknak, a FONÓ pedig nőknek szól.

Joós István

One Comment

  1. Kedves István! Tetszik az Erő-vel kapcsolatos felismerés. Hozzátett nekem ahhoz, amit egy ideje gyakorlok. Bármilyen helyzettel kapcsolatban a régi kérdés helyett: “Mit kell itt megváltoztatnom?”, amikor az Erővel való Erőszakosság által kívántam változást elérni, ma már képes vagyok ezt kérdezni:”Mi lehetek én itt, mivé válhatok, ami a vágyott változást, vagy valami még jobbat teremt itt? Mi lehetek, mit vagy kit adhatok hozzá magamhoz?”
    Mi kell ahhoz, hogy minél többen válasszák ezt?
    Üdvözlettel, Rita

    Válasz

Hozzászólások