Meghatározó az apáinkkal való viszony, minden férfi életben – sőt a Vele való kapcsolat jól mutatja a személyes állapotom.

A tiéd milyen?

Illik-e a víz felszínére a jég? Hmm. A bűnnel vagyok még így… Van. Egyszerűen csak. Ha nagy a hideg, jég keletkezik, a víz felszínén és az emberek lelkén is. Páncél. Magány, kilátástalanság, megnemértettség, reményvesztettség eredménye. A jég. Fagyos, önző, kemény felszín, holdbéli táj, látszólag élettelen, miközben az érzelmek folyama, és benne valódi élővilág alant. Apáinkról jut ez most eszembe, a tegnapi siófoki férfi találkozó után, és nagyon fontosnak érzem, hogy a Jég nem jelent halált. Bármilyen kemény is a hideg, alatta bizonyosan Van élet,

MINDEN élő emberi lélek legmélye cseppfolyós, bárhogy merevedett is a kéreg.

Hogy akkor olvassza magát föl!? Mondhatod. Igen. Vagy elmerenghetsz rajta, hogy ha ez alap fizikai törvényszerűség, akkor vajon mitől alakult a jég egyáltalán ki, mitől volt neki annyira hideg. Komoly gyakorlat, az egyik legkomolyabb a jeges táj jelenétől, a kapcsolat rideg önközpontú sivárságától pillanatra elvonatkoztatva ennek kialakulásán elgondolkodni, hogy ki ő, honnan jön, milyen hatások érték, hogy a döntéseiben mik vezérelték, szándékok, igen, meg persze félelmek is, és szokások, sőt kőkemény minták, ahonnan Ő jön, nagyszülőkhöz hasonlítva látszik általában jól, hogy haladt-e. Megdöbbentő, hogy igen. Ha be is fagyott talán később, ha el is akadt, de nagyapáinkhoz képest apáink igenis haladtak, volt a szívében nyár, adott akkor maga körül, sokat, lelkesen, az ember a saját gyermekeire tekintve érzi ezt legtisztábban, hogy az egyedüli bizonyos alap a Szeretet KELLETT legyen, volt is tehát, bizonyosan, apáinkban is, fanatsztikusan sokat ő belém igenis fektetett, önzetlenül is, mielőtt elfáradt, megcsömörlött, befele fordult, jégpáncélt növesztett. Olvassza magát föl! Mondod? Szerintem már legfeljebb csak csendesen. Ép érzésű emberben ezeken merengve minimum nosztalgia, de általában együttérzés születik, kinyúlási szándék, hogy a fene egye meg, várhatom itt a tavaszt, de az eljön-e egyáltalán még, talán léket fúrok inkább mégis, én, Rajta, most… Nevetséges? Persze. Úgysem hagyná – de mi van, ha mégis. Elképesztően fontos megpróbálni. Magunk miatt. Magunk és az utódaink miatt, muszáj a kapcsolatot rendezni, mármint nem, ezt elvárni túlzás, de érte tenni próbálni, minden gyermek számára muszáj, amíg még megtehetem. Bármi is lesz. Nos? A jó hír, hogy léket vágni nagyon egyszerű. Figyelem csak. Az ember egyszerűen félreteszi egy pillanatra a saját elvárásait, hogy a jégmező helyett tökéletes szülői szeretet legyen, és RÁ figyel picit, a másik emberre, LE, a jégen át fúrni így tudsz, és én GARANTÁLOM Neked, hogy ott majd vizet találsz. Talán mélyet, gazdag, de elzárt elővilággal, talán sekély és pici tó, patak, erecske – folyam már, érdekes ez, nem fagy be – ami mindegy, mert, hogy ott ÉLET van az biztos. Minden élő ember lelke legmélyén élet van, bizonyosan, mert meghal, aki végleg befagy, így tehát aki veszi a fáradtságot, hogy a másikba így picit elmélyedjen az életet talál, valamint két érdekes dolgot is tapasztalhat. Az egyik a hiány. A kérgen átjutva elementáris hiány, amit találni lehet, magány, szeretetéhség, figyelem, melegség, megértés iránti vágy, és a másik a vákuum hatása rám, hogy a hiány hatására automatikusan változom merűlőforralóvá. ÉN magam. Mintha valami elképesztő, magam által sem ismert energiatartalékra bukkannék, a valódi figyelemből fakadó valódi megértés csodája ez, hogy az elvárásoktól elszakadva egészen egyszerűen csak Adni Vágyom Neki, mert nincsen jól, ő, akitől pedig – kitörölhetetlenül tudom – egészen elképesztően felmérhetetenlül sokat kaptam: az édesapám. Katarzis ezt így tapasztalni. elementáris. A megértése annak, hogy EMBER csak ő is, hogy aszerint ameddig jutott, tehát a maga embersége szerint mindent, de mindent megtett, ami tőle tellett, hogy nem nem szeretett tehát, hanem ennyit és így tudott – a jégen áttörni FEL-TÉT-LE-NÜL muszáj, minden férfiembernek.

Hmm.

Hálásan köszönöm Robi, a meghívást! Mert jó volt. Nekem. Veletek. Emlékezni és emlékeztetve lenni, kapcsolódni, megosztani, együtt éberedeni… FONTOS a férfi csoport. Olyannyira, hogy törekszem menni, ha és ahova hívtok, illetve férfi sorozat indul Budapesten is, Klub, első alkalom február 9., mert nyilvánvalóan tükör is az apák, tehát a jég rajtunk IS vastag, és bár a tavasz picit odébb, de valódi figyelem és őszinte kapcsolódás már most hatékonyan repeszt. Első téma: a Nő(k), és mindaz ami ebből következik. Tehát házasság, válás, szeretői viszony, mi működő és mi működésképtelen, mit tehetek a témában magunkért, én, most, ma: ERŐ-TÉR, Férfiaknak.

Szeretettel,
Joós István

Hozzászólások